Betartottuk a kijárási, utazási tilalmat...

Sándor, József, Benedek, ma reggelre hozott mínusz hetet.

A harmincnapos hőmérsékletek napról napra mennek felfelé

Globális felmelegedést kérünk szépen...

..............
Általános, országos érvényű tanácsot megfogalmazni képtelenség, aki ilyet próbál, az hazudik, vagy "festi magát". Mindenkinek ismernie kell a saját körülményeit, a családjait, a betelelése állapotát, stb és ez alapján dönteni, nem az alapján, amit a facén meg a fórumokon olvas. Az csak némi támpont lehet.

Hó

A régi szép kincses kalendáriumok elmúltak a régi szép időkkel együtt, s az újak nem sokat érnek, én mégis szívesen elböngészgetek bennük, mert kíváncsi vagyok, mit mond a százéves jövendőmondó.
Erre az évre például enyhe januárt és február második hetétől havas, szeles, kemény időt ígért.
Február elején egy tudós barátom látogatott meg, és undorral tolta félre a naptárt, mely éppen a jóslatoknál volt kinyitva.
- Ne engedd a gyerekeknek olvasni ezeket az ósdi sületlenségeket.
- Én olvasom – vallottam be tetten érve –, persze, nem hiszek bennük, habár…
- Mit habár? A tudomány mai állása mellett.
- Hagyd a tudományt – mérgelődtem –, a paprika a tudomány szerint húsz éve még ártalmas fűszer volt, ma orvosság. A tudomány szép sorjában igazolja az évezredes „babonák” nagy részét. A fagyosszenteket talán a tudomány találta ki, és sok más egyebet? A tudomány egy darabig kételkedik; amikor bebizonyosodik, hogy nincs igaza, akkor az évezredes tapasztalatokat magáévá teszi, s azt mondja rá: ez pedig mától kezdve tudomány. Emlékszem, gyerekkoromban édesapám mindig átküldött a szomszéd öreg kovácshoz, hogy milyen idő lesz, ha szénahordásról vagy vetésről volt szó.
- Na, és eltalálta? – nézett rám gúnyosan a barátom.
- Úgy, mint a rádió időjárás-jelentései, mindenesetre eltalálta.
- Hát lássuk akkor a te százesztendős jövendőmondódat… Február – olvasta –, február második hetétől keményebbre fordul az idő, és újra havat kapunk… Nevetséges. Az idén szokatlanul korai tavasz lesz. Egy meteorológus barátom mondta. De különben is: a Váci utcán hóvirágot árulnak és a szalonkák is megjöttek.
- Szóval, a meteorológusokat te a szalonkákkal igazolod? Jó, de akkor én előjövök a medvével.
- Milyen medvével?
- Azzal a medvével, aki Gyertyaszentelőkor kijött, és mivel sütött a nap, szépen visszament a barlangjába.
- Nem láttam a medvét – tamáskodott.
- Én se a szalonkákat – mondtam dühösen.
Szóval, veszekedtünk. A naptár békésen feküdt az asztalon, a százesztendős jövendőmondó ott ült a kinyitott lapján csúcsos süvegben, egyik kezében homokórát tartva, míg a lábánál emberkoponya, kígyó, földgömb s a jósláshoz szükséges egyéb eszközök hevertek.
Barátommal azzal váltunk el, hogy felesleges a vita. Február 8-án felhívjuk egymást, és akkor kiderül, kinek van igaza.
Nem tagadom, a hónap első fele elkeserített. Meleg, tavaszi szél orgonált a fák koronájában, s a budai hegyekről tisztára elseperte a havat.
Tegnap este azzal feküdtem le, hogy a jövendőmondó nagy szamár, s nála csak az nagyobb, aki hisz neki. Holnap felhív a barátom, és szinte hallom gúnyos nevetését.
És éjjel elállt a szél. Reggel fele szokatlan világos az ablakom. Kinézek, és igen,a hőmérő 0 fokon áll, a hegyek fehérek, és szépen szitálva hull a hó.
Hívom a barátom, a szobalány jelentkezik, egy kis csend, és tisztán hallom:
- Mondja, hogy nem vagyok itthon…
(1944)

Most így február elején jöhet bármilyen idő,a méheinknek ez nem okozhat nagy gondot.

Jön vissza a tél!

nem jön be nekik.

Jön vissza a tél!