Mélyen egyetértve ide idézem azt az írást, mely ugyan nem teljesen autentikus, de legalább nem szemét...

Fekete István
Február

- Tegye már le azt a torzonborz kucsmát, hiszen kiskabátban járnak az emberek, és a gyerekek tegnap már ibolyát hoztak haza… Csak maga „pompázik” ebben a zord fövegben…
Így a feleség.
- Nézze, „angyalom”, hagyja békén az én öreg kucsmámat. Február van, és azt mondta az öreg béresünk…
- Hagyja békén a népi hasonlatokat. Megjártam már velük elégszer… rendes ember ilyen időben nem hord kucsmát.

Nem szeretek vitatkozni. Rendes embernek is tartom magam, de azért, jobban mondva „csak azért is” feltettem öreg báránybőr satyakomat, és mentem a dolgom után. Másnap pedig hiába kerestem a fogason. Elsüllyedt az asszonyi önkény naftalinszagú sötétségében. Őszinte vagyok. Nem nagyon bántam, mert már meleg volt, és csak inkább tessék-lássék morogtam:
- Előveszi még maga azt a lebecsült öreg szerszámot… – És feltettem „szalonkás” kis kalapomat.

A mogyoró már régen virágzik, hóvirággal tele az erdő, és a bükkök rügyeinek csak egy lehelet kell, hogy kipattanjanak.
A körvadászaton dagasztottuk a sarat enyhe tavaszi esőben, és a nyulak párzásnál kitépett szőrét lehetett látni mindenfelé.
A bakok barkás agancsa teljesen kifejlett, és egy bíbicet láttam, amint jókedvűen hintázott a tocsogók felett.
Tavasz van – gondoltam. – Kellene apró serétet hozatni, hátha hamarosan itt lesznek a hosszúcsőrűek…

- Mi újság a határban? – kérdem vadőrünket. – Látott-e már fianyulat?
- Még nem találtam, de már biztosan vannak – mondja. – Vasárnap vadásztak a régi bérletünkön – folytatta –, de már délben abbahagyták, mert az összes nőstény nyúl, amit lőttek, erősen vemhes volt. Pár nap alatt fiaztak volna. A terület háromnegyed részén már nem is vadásznak. Ki kellene menni az uhuval – tanácsolta –, tudok két héját, de nem szállnak le, és én bizony nem tudom meglőni.
Kabátját a karján hordta, és törölgette a homlokát, hogy elváltunk. Meleg volt. A szántások párologtak, a vetések zölden nevettek, és egy harkály ívelve szállt a kocsi előtt, egyik fáról a másikra, mintha játszott volna.

Délben azt mondja a rádió: oroszországi légtömegek legyőzték végre a nyugat-európai óceáni meleg áramlást, és Ukrajnában már 45 fok hideget mértek. A számra már nem emlékszem pontosan, de valami „sarki” szám volt. Jó, jó – gondoltam –, ez is olyan, mint az „erdélyi farkasok”… A hírek között ugyanis akadnak néha vadászatiak is, melyek derűs perceket okoznak a hozzáértőknek, míg a laikus bizonyára összecsapja a kezét:
- Nahát! De jó dolguk is van ezeknek a vadászoknak…
Azt mondja a beszélő:
- Kolozsvár környékén annyira elszaporodtak a farkasok, hogy hivatalos vadászatot kellett rájuk tartani. A vadászaton 63, azaz hatvanhárom farkas esett. Sem több – főleg pedig –, sem kevesebb… – Nono! Talán csak 62 volt…
Egy másik alkalommal pedig arról számol be a bülbülszavú szpíker, hogy Somogyban, Lengyeltóti mellett egy gazdatisztet megtámadott egy vadkan. Csak úgy… Mondhatnám: per tengentem. Az intéző azonban fegyvert rántott és lőtt. A vérengző vadállat pedig a halál martaléka lőn. Ó!
A vadkan valószínűleg múzeumba kerül, mert Somogyban emberemlékezet óta vaddisznó nem került terítékre. (Mondja a rádió…) Érthető tehát, ha a vaddisznók eme utolsó mohikánját kitömetik. Meg aki ezt a hírt a Rádiónak leadta – azt is!
Hála istennek, akad még Somogyban vaddisznó. Mondjuk, kettő-három…

Ezekről jut eszembe egyik kedves napilapunk közleménye. A hír friss, tehát – autentikus.
Három favágó a favágók mély álmát alussza egyik romániai őserdő mélyén. Hrrr… hrrr…
A favágók nem tanultak természetrajzot, és nem tudják, milyen veszélyes dolog ez. Mert ilyenkor jön a „kőszáló” sas (nem kőszáli!). A kőszáló sas csúnya madár. Súlya száz kilón felül van (tüzet nem fúj!), és szerencsétlennek érzi magát, ha nem favágóhúst inhalál vacsorára.
Kiválasztja a legkövérebbet, a szegény Gligort (négy gyereke van… hát nem gyalázatos az ilyen kőszáló?), és úgy kontyon vágja, hogy Gligor még ma is dadog. Hát eljárás ez?
Gligor sem rest! Felkapja fejszéjét, és neki a kőszálónak! Közben a küzdők rémesen ordítanak.
Jön is a segítség azon minutumban. Két újabb favágó és két újabb kőszáló.
A harc általános lesz. A kőszálók hátrálnak, miközben Gligor a támadónak levágja a fejét. Sutty! És a kőszáló feje a porba hull… (Ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el!)
„A kőszáló súlya kereken egy mázsa, és egyik szárnya 3 méter, azaz három méter hosszú, és most tömik a múzeumban…”
Ezzel szemben Európa legnagyobb ragadozó madarai, például a barátkeselyű vagy a szakállas saskeselyű sincsen soha 9-13 kg-on felül, és mindkét szárnyuk kiterjesztve a 300 cm-t sohasem, vagy csak kivételes esetben haladja meg…

Az orosz hideggel azonban a rádió, úgy látszik, mégsem mondott nagyot, mert tegnap már havat sepert a szél a Bakonyban, és vadőrünk topogva jelentette reggel:
- Haj, haj… oda van az első fiadzás… Hát nem megmondtam? … (Egy szót sem szólt!)
- Ne károgjon – mérgelődtem –, hozza rendbe az etetőket, a hótolót. Itt az utalvány az ocsúra, és az öszvéressel vihetik a szénakötegeket.
Egész éjjel ordított a szél, és reggelre méteres a hó, de vannak kétméteres fúvások is.
Szerencsére a vad elég erősen ment bele ebbe a szibériai időbe, bár a hirtelen időváltozást bizonyára megsínyli.
Üres a határ. Szegény nyúlanyók szomorúan bújnak el terhességükkel, vagy takarják az anyaság örök ösztönével a pusztulásra ítélt apróságot. Hiába! Ha a vackot csak percre el is hagyják, azt azonnal befújja a hó, és az otthon meleg gödrében elalusznak az alig fellobbant kis életek.
Itt hát kevés a mentenivaló. Annál több az öregeknél. Ott aztán van tennivaló bőségesen. Nem sok kell hozzá. Egy kis munka, egy kis ocsú, egy kis széna, répa és egy kis – emberség!
A muszka szél üvöltve hordja a havat, én pedig vad naftalin légkörben járok-kelek, mert öreg kucsmám óvatosan, mondhatnám lopva megjelent a fogason.
(1936)
**
Megjelent a Nimród 1936. február 10.-i számában.
Tartalmazza a Barangolások (1968) és a Vadászok (2009) c. kötet.

No, lám, már 1936-ban is volt globális felmelegedés és szélsőséges időjárás... Nem is kell eltenni naftalinba a kucsmákat, usankákat, lehet még zegernye idő...

Az azért ígéretes, hogy ha 1936-ban is virított februárban a hóvirág, a meleg, védett helyeken illatozott már az ibolya, s ennek ellenére sem pusztultak ki a mézelő méhek, akkor talán 2020-ban sem lesz katasztrofális egy-két tisztulásra, röpködésre -és sajnos rablásra is- alkalmas nap...

Ma is.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/is ... legrekord/

A medvék szerint itt a tavasz... eleje.

A napraforgó dandárjába is szépen belerondított a 25 fok alatti csúcsértékes egy hét.

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200 ... ima-411913

Na persze,a hónapok közül egyedül május hónap volt hidegebb a sokéves átlagnál.

Ilyen időjárási előrejelzést én is tudok jósolni

Egy meteorológus ismerősöm szerint ezek mind szélhámosok. Semmi valóságalapja nincs a prognózisuknak.

Nekem az,hogy ilyen szemetet kár olvasni!

Szerintetek mi fog ebből bejönni!?

https://www.minden-egyben.com/hirek/elv ... lorejelzes

Ne aggódj, ez nem is olyan rossz pozíció!
Ata

Nem sok kellett hozzá. Holnapi meló meg van.

Pedig nálunk a csapadék nagyon kellene, de az ilyen inkább menjen az Északi sarkra.

Aztakurva...

Volt egy kis jegünk.
Az elején amíg a nagyobbak estek szárazan, nem mertem kimenni mintáért.
Ez amolyan közepes.
Aztán felmentem a padlásra kicserélni a széttört cserepet ....
A gyümölcsfáim csak holnap nézem meg.

A mai időjárás az olyan amilyennek a napraforgón majd lennie kellenne. Minimum.

Azért ezeket olvasva a homoknak is lehet örülni. Nincs az a víz amit el ne bírna inni a föld. Szinte nincs olyan hogy a földre nem lehet rámenni vagyis már nagyon régen volt gyerek koromban.

Igen korán vetették az elejét, aki bevállalta. Aztán jött az eső. Itt minden nap volt és erre a földek olyanok, ha van egy kis eső napokig nem lehet rámenni. Azóta nem tudtak a földre menni vetni... Ma azt mondták úgy döntöttek többen is, ha június 15-ig el tudják vetni, akkor elvetik.

Miért nem vetették el?
A mostani esők már ezt nem befolyásolták, azt hamarabb kellett volna! Pont azért imádkoztunk akkor, hogy kikeljenek, legyen már egy kis eső.
Most a gondozással van a baj.

Tükör! Nekem inkább az a gondom a napraforgóval, hogy itt a 30 százaléka sincs elvetve. Szivattyúzzák a vizet a földekről és lehet már el sem vetik. Ha most nem lesz több vetés és annyian jönnek békésbe mint szoktak.....

Bízzunk benne, hogy októberben már nem kell bölcsőznünk!

Nehéz rendszert találni az időjárásban,de biztos a jövőben is lesznek számunkra szép májusok.
Igazából mostanában a szélsőségek jellemzik leginkább az időjárást.Idén még a Balaton nem volt fürdésre alkalmas,
pedig már rögtön júniusban leszünk.
A méhek,a természet működési rendje felborulni látszik.
PLd. a sok eső után nem a megszokott gombákat lehet találni erdőn-mezőn, hanem tipikusan őszi gombafajok néhány példányát (lila pereszke, lilatönkű pereszke, ördögszekér laska, szürke tölcsérgomba, rizike)
Szóval ez a május inkább októberre hajaz.

Csak pozitívan, ahogy szoktad!
Ja, és a napraforgó nem csak kánikulában mézel. Bár abban is elég jól.
Azt meg, hogy milyen idő lesz június-júliusban, még a Jó Isten is csak most tervezgeti. A meteorológusoknak meg halovány segéd szellentésük sincs róla, ahogy Arisztaiosz mondaná.

2016-ban a repce utolsó 10 napját tette tönkre egy ilyen ciklon. Már öt kilós nap volt, aztán utána 10 napig fogyás. Tavaly a napraforgó volt miatta átlag alatti.

2014 év volt ehhez hasonló, ha jól emlékszek. Szóval ha csak 5 évente lesz ilyen....

Valószínűleg sokáig fogjuk ezt a májust emlegetni, bár az is lehet, hogy ez volt a bemutató, és ilyen májusok lesznek ezután. Mindenesetre a mediterrán ciklonok északabbra tolódása a klímaváltozás folyományaként már trendnek látszik.

Nem tudom vissza fogom-e sírni ezt a májust,nem kell izgulni , a június ugyanilyen lesz,ja aki nem tudná,napraforgó csak és kizárólag akkor mézel, ha kánikula van. Más időjárásban csak mézelget. Nálam a kánikula éjjel 23- 25, nappal 35 -38fok. egy kollégám azt mondta ő rosszul van ha harminc fok fölött van ,én azt mondtam , harminc alatt vagyok rosszul.

Repcén 2 nap hordás után 2 hétig esett. Ha épp nem esett akkor 10°C volt. Egy bő hetes eső előtt kimenekítettem őket. Lett volna még a repcében, de örültem, hogy ki tudtam jönni... Akácon is volt 3-4 jó nap, a többin hideg volt és/vagy esett... Olyan f.sza amikor van két 7 kg-os nap aztán három napig egyfolytában esik...

Nem tudom. Itt dél-nyugaton ezt sokan másként látjuk, és nagyon elegünk van már a hidegből is, meg az esőből is. Már a parasztok is szitkozódnak...

Nna, pont ezért írtam amit írtam, sőt tavasz eleje óta csak az esőnek örülök meg a hűvös időnek.
Egyik évben sem örültem az esős időnek ennyire tavasszal eddig, még akácon sem bántam ezt, mert tavaly megtapasztaltam a szárazság, hőség és aszály gyilkos erejét, a szenvedést, a szegénységet, ami ennek nyomán járt.
Vissza fogjuk nagyon sírni és vágyni ezt a májusi időt, attól tartok. Ne legyen igazam.

Egyelőre még nem érződik.
Reggel eső, majd behordtuk a felső méztereket, és megint eleredt. Most 13 fok van. Begyújtottam. Május 29-én.
Egyébként mondják, hogy a tavalyi nyár is milyen meleg volt. Nem tudom hol, mert a napraforgó végig szinte 20 fokban virágzott és rengetegszer megázott. El is maradt a várt eredmény...

Annak tudok most örülni, hogy beázik legalább a selyemfű és nem megy ki ott a szűz anya, ahol két napja nem volt időm kibontani a tütülő és kvákogó pótbölcsős szaporítást.

Arisztaiosz-ka, nagyon sok minden eszembe jutott még az előző írása kapcsán is, meg a cinikus megjegyzéseire is tudnék írni, de nem írom le, csak gondolom, és egy jó kis viharos jeges éjszakát kívánok ott ahol a méhei vannak, mert megérdemli.

Üdv.!
Na hála Istennek tegnap és ma is volt szép napsütes. Bár a hőmérséklet csak 17 -23 fok között mozgott,attól függően hogy hol volt a mérő.
Úgy néztem,ennek ellenére megindult az akác. Volt friss nektár.
Remélem a következő napokban lesz hordás róla.
Tekate,remélem igazad lesz erre felé is,hogy az akác jól megszívta magát,a hőmérséklet meg 20fok felett lesz. A virágok nyitva,a nektár meg folyik talán.Ha lesz elszórtan egy kis zápor,zivatar mint most is egy órája,az meg csak talán jó a reggeli párához azt szereti az akác a mézeléshez úgy tudom.

Kedves Loncika!

Én már attól is hajlamos vagyok eufóriás állapotba kerülni, hogy hozzászólásom nyomán Loncikának sikerült eszébe jutnia valaminek.

Nem éltem hiába, ha sikerült bármilyen emóciót kicsiklandoznom bárkiből is, valamelyik írásomban pedig igyekeztem ama késztetés prioritását is vázolni, mely szerint nem véleményt formálni szeretnék, csupán hitelesen informálni, s szeretném meghagyni mindenkinek a szabad konzekvencia-levonáshoz való állampolgári jogát.

Örömmel tölt el, hogy Loncika sem kíván személyemben támadni a véleményem nyomán, s beéri a klasszikus közmondás mondanivalójának tolmácsolásával. Cserébe megígérem, hogy ellenállok ama késztetésnek, mely arra sarkallna, hogy megkérdezzem: Loncikánál nem lenne a méretnek döntő szerepe...?

Hálás lennék, ha megosztaná velünk is, hogy mekkora lenne az a kicsiny, mellyel szívesen beérné a jövőbéli nagyobb reményében...?

Arisztaiosz nekem a hozzászólásod után az jutott az eszembe, hogy: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

"Teljes méhészeti ágazat" Mindenki ide tartozik?
A "Törvényen" kívüliek is? (a nem OMME tagokra gondolok) Megtöröltem a szemüvegem amikor olvastam! Valóban igaz lenne??

"A méhek fáznak, a méhészek aggódnak..."



-mondta Varga Tamás Imre elnök úr tegnap Kiss Anikónak, azaz a Kisalföldnek, s nekünk, nyájas olvasóknak.

Szerencsére a jó óvári elnök mosolygós kedvét nem vette el ez a zegernye idő (a riport készítésének idején dőlt meg a "legalacsonyabb napi maximum-hőmérsékleti érték" https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sz ... rorszagon/ ), s Tomink töretlen optimizmusa is a régi.

Napsütéses kedvéhez valószínűleg hozzájárulhatott az is, hogy -idézem- " Dr. Nagy István agrárminiszter április 30-án, a méhek napja alkalmából tartott sajtótájékoztatón, Budapesten jelentette be, hogy hatszázmillió forintot biztosít idén a kormány a méhcsaládok egészségügyi állapotának megőrzésére. Az agrártárca tervei szerint méhcsaládonként 500 forintos támogatási forma bevezetésével segítene a termelőknek, ennek azonban még kidolgozás alatt vannak a részletei. A méhészek a kérelmeket a tervek szerint nyáron nyújthatják majd be elektronikusan. "

Nofene...! Csak nem elért böstörködésünk és fohászkodásunk a jó miniszterhez is? Eszerint lehetséges, hogy a tárca -belátva, hogy a pollinátor-szervezetek munkája nem kötődik kizárólagosan az országos érdekvédelmi szervezeti tagsághoz- a teljes méhészeti ágazat szereplőinek biztosítani óhajtja a TIR-ben regisztrált családok után juttatni kívánt 500 kemény forintokat?

Ha így lenne, mostantól fogva visszavonnám a "megporzási alamizsna" kifejezést (örömmel tölt el, hogy nem egyedül látom csak úgy, hogy ez a "támogatási forma" az adóra csakúgy, mint a kapóra nézve is megalázó, ráadásul a miniszter szájába most már nem "megporzási", hanem "méhcsaládok egészségügyi állapotának megőrzésére" irányuló egyszeri és vissza nem térítendő támogatási forma kifejezést adták). Eme esetben a "megporzási alamizsna" szókapcsolat helyett a " szükséghelyzeti engedélyek nyomán bekövetkezett méhdöglések kompenzálására nyújtott szemkiszúró Pistafillérek" szentenciát népszerűsíteném.

A jó Bross is csöndben van, hiszen az érdek-képviseleti és érdekérvényesítő tevékenységének eredményessége eme "megporzási alamizsna oder szemkiszúró Pistafillér" projektben csúcsosodott ki, bár ahogy telik az idő, egyre kevesebben lesznek, akik ezt hajlandók becumizni. Pedig fogy az idő, most már valami olyan "durranós" dolgot kellene bedobni, ami valóban támogatná a szakmailag keveset felmutató, ám az ágazat elárulásában maradandót alkotó Bross Péter újraválasztását. A Méhészetben Sápi László is érzi ezt, pedig róla nekem nem a Bross-ellenes kamikaze-harcos képe ugrott be eddig, de ha most Ő is a szemébe mondja Brossnak, hogy devalválódott, megkopott, leharcolt és energiavesztett lett, aki jobb, ha átengedi az érdekképviseleti munkát (és a nyomában felmarkolt tiszteletdíjat) a tenni akaróknak, akkor hiszem, hogy mind többeknek nyílik fel a szeme, s látják meg, milyen is a brossi "nagy durranás". Valami olyasmi, mint a "higiénikus nyelv" Agyernyőkéé szokott lenni:


Eközben meg a méhecskék fáznak, a méhészek meg aggódnak...

Én is simán elvettem hidegbe és csepergős esőbe, sőt feltettem a fiókokat (direkt, hogy a hidegbe majd kitakarítják, és ha jön jó idő akkor már csak hordani keljen nekik). Én szöktettem és ha maradt, - ami ilyen hidegben nem sok - visszaütöttem a kaptárba. tamasmehe222 vigyázz mert a repceméz beköt a keretekbe és akkor nem tudod pergetni, én a helyedben már ezen nagyon aggódnék. Nyilván nem kell direkt "ölni" a méheket, de amit meg kell csinálni azt meg kell még ha hideg van is. Szép akácidőt mindenkinek.
ILona

Amikor a konténerben Nb10 fészek és két félfiók lehet csak, akkor pl az idei évben nálam törtek a bogarak rendesen. Repcén ( máj 5 körül) a második méztér tetején ültek a méhek a rostaszövet alatt. Ott a mézelvétel egy mészárszék. Sajnálom, de nem tudok mást tenni.
Kb 10 éve azt kérdeztem, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a ne a fészekre hordjanak, mára már tudom nem raj méretű családdal kell mézeltetni.
Idén az egyik rajom 5 Nb lépet vastagon takart, anno ezt családnak láttam.

Ja, és aki álhumánoskodik és vetyeng pár méh elpusztulásán, az gondolkodjon el, hogy neki való-e a méhészkedés, mert az ilyesmi sajnos elkerülhetetlen. De amikor valami laikus ezt firtatja, én azt szoktam mondani, hogy természetesen igyekszünk elkerülni a dolgot, viszont maga a méhcsalád sem foglalkozik pár méh elvesztésével, akkor, ha pl védeni kell a családot.
A mi sejtjeinkhez tudnám leginkább egy méh szerepét hasonlítani a családban. A szervezet, az organizmus, az maga a család.
Mint ahogy a "szaporodásuk" sem az egy méhecske születése, hanem a rajzás. (amit persze tűzzel vassal megpróbálnak egyesek már genetikai szinten irtani)
Ennyi...

Én se viszek haza 5 méhecskénél többet. Nekem is van szöktetőm, de legtöbbször én lesöprök.
Esetleg napraforgón szöktetek.
Mondjuk aki nem ebből él, az másként gondolkodik valószínű.
Ja és én se vagyok "mészáros" (sem)!

Hali! Bocs Tükör de osztom Tekate véleményét,mert én is így csinálom (hunor fészek 1/2. NB méztér).
De most már egy órája süt a nap és emelkedett a hőmérséklet,már nem abajgatom őket,de holnap fiók rendezés aktívan. Remélem sütni fog a nap. A pörgetést vasárnapra tervezem,de holnap még pontosítanom kell az időjárást. Még ma egész délutánig hideg volt itt felénk Tükör nagyon. 5 és 9 fok volt. Most a napsütés hatására van 12 kb.

Elvételt én nem csinálok esőben és hidegben, mert az nem nagyon fordul elő, hogy ne maradnának a mézes fiókban méhek, akár csak néhány darab a szöktetés után, és azt le kell fújnom, mert nem zárt furgonom van, hanem utánfutót bérlek.
Nem vagyok mészáros. (Lőrinc sem, de az más.)
Üres fiókot meg szöktetés előtt adok, ismert okokból.

Én is 10 fokban vettem el a repcés fiókokat. Ma délelőtt meg már az első akácosokat 12-13 fokban. Tegnap szitáló esőben raktam fel nekik az üreseket.
Ezeket miért ne lehetne csinálni?

Akkor meg is nézem az előre jelzést.
Mert erre felénk nem hiszem hogy így lesz. Bár jöhetne,az üres fiókjaim készek akkor meg is nyitom a fiókokat. De a repce kipörgetése nem fog menni.

időképen láttam.
20 fok feletti maximumok péntektől és holnap dutól már nem lesz eső sem.
Az akác meg most jól megszívta magát, majdnem teljesen kinyílt és ontani fogja a nektárt 20 fok felett.
Legalábbis remélem.

Bocs Tekate hol lesz meleg és dandár? Mert hogy erre felé biztos nem. Én is figyelem mert még fent vannak a repcés fiókjaim. Pörgetés szóba se jöhetett, szerintem még a hétvégén itt mi felénk biztos nem.

Tiszta október végi hangulatom volt ma du. az akácosban, minden csöpög, szitál az eső, köd van, méhek behúzódva, ázott akácvirágok a földön, 10C° hideg, szél, mit mondjak erre?
A meteorológus azt mondta a rádióban, hogy április eleji időjárás.
A hétvégére meleg készül, én dandárra számítok, meg néhány rajra...