Balázs írta: Azért "koppan fejére a bibe", mert mély virágról van szó. Oldalról meg azért próbálkozik, mert amúgy nincs esélye elérni a nektárt. Ugyanez a folyamat van ennél mélyebb virágoknál is, mint pl. a lonc. Bár azt megkérdőjelezem, hogy a méh rágná ki az oldalát, szerintem ez a darazsak és vadméhek "dolga".
Balázs!
Nem a bibe, hanem az egész ivaroszlop csapódik fel a virág nyitásakor, néha akár automatikusan is. Bizonyára emlékszik még a pillangós virágú növények virágszerkezetére. Nem részletezem, az tananyag. Az ivaroszlop "előfeszített" állapotban van, az evezők szélén található szarv alakú képletek tartják zártan a csónakot, melyben ezért az ivaroszlop pattanásig feszül. A virág felnyitásakor a szarvacskák elengedik az ivaroszlopot, mely nagy erővel csapódik a vitorlához, illetve felnyitás esetén a felnyitó rovar fejének alsó részéhez. Nem csak felcsapódik, tehát üt, de fogva tartja a házi méh fejét is egy ideig, gyakorlatilag a fej időlegesen beszorul a vitorla és az ivaroszlop közé. A kiszabadulási kísérletek közben sérül meg a bibe felszíne, de ez kívánatos is, mert a pollen csak akkor képes csírázni, ha a bibe váladékával érintkezik. A bibeváladék csak a mechanikai úton megsérült bibén kerül a felszínre, a megsértés nélkül a bibe felszínét borító vékony hártya megakadályozza a megporzást. A bibe viszont csak a megnyitás vagy automatikus felnyílás alkalmával sérülhet, ezért van szükség a pollent gyűjtő rovar közreműködésére. Sajnos a házi méh csak akkor gyűjt hazánkban pollent a lucernáról, ha még "tapasztalatlan" illetve ha más pollenforrás nem áll rendelkezésére. Megporzásra viszont szükség van a jó magterméshez, mert ugyan a virágok nálunk kb. 20 %-ban automatikusan is hajlamosak felnyílni, de a rovarok nélküli felnyílás csak önmegporzást eredményezhet, az pedig köztudottan rossz magtermést eredményez, az idegenmegporzással elérhető termés csak a fele, negyede lesz az idegenmegporzással megtermékenyített lucernáénak, ráadásul a magvak súlya, életképessége is csökken. A házi méh viszont csak tapasztalatlanság esetén nyitja fel szemből a virágokat, néhány beszorulás után nem szemből gyűjt a virágból, hanem vagy a csónak és az evezők közötti keskeny résen keresztül "lopja" a nektárt, vagy pedig a poszméhek által rágott nyíláson keresztül.
A lucernát nem tartják a kutatók "házi méh-növénynek", hazánkban elsősorban a vadméhek a beporzó szervezetek, elsődlegesen a Melitta, Rhophtoides, Andrena, Halictus, Eucera és Bombus nemzetségekbe tartozó vadméh-fajok. Magyarországon mintegy 150 vadméhfaj vesz részt a lucerna megporzásában, sok közülük nem csak a táplálkozás, hanem a fészeképítés vonatkozásában is teljesen kötődik a lucernához.
Természetesen házi méhekkel is lehet lucernát megporoztatni, de ahhoz tapasztalatlan gyűjtő állományra van szükség, s mivel a méh 1-2 nap alatt "megtanulja", hogy ha állcsúcson vágják és fejét beszorítják, akkor oldalról csórja ki a nektárt a virágból, virágporért pedig lehetőleg más növényt látogat. Ezért szükséges a házi méhekkel végzett megporzás érdekében a családokat sűrűn cserélni olyan családokkal, melyek gyűjtői nem találkoztak még a lucerna megporzási mechanizmusából adódó inzultusokkal.
A szipóka hosszának elsősorban a vöröshere és a bükköny esetében van jelentősége, azok pártacsöve általában olyan hosszú, hogy a nektárgyűjtő méhfajok nehezen érik el a nektárt, csak a hosszú szipókájú Bombus hortorum, B. lapidarius és néhány Eucera faj éri el biztosan a nektárt, noha alkalmanként a hosszabb szipókájú házi méhek is elérhetik, de mivel a diploid vöröshere pártacsöve is 7,6-10,4 mm hosszú, s a méhek által látogatott virágokban a nektár legfeljebb másfél mm magasra emelkedhet, a vörösheréről elsősorban a vadméhek gyűjtenek nektárt. Szerencsére a házi méh elsősorban pollengyűjtés céljából látogatja a vörösherét, így a mi kedvenc beporzó rovarunk is kitűnő megporzója lehet a vörösherének.
|
Mortinak is egy 
