Akár egyszerű tapintással is. A túlszárítás esetén a virágpor-konglomerátumok szétesnek.
A tapasztalat nagy úr, a virágport gyűjtők és szárítók hozzávetőleg tudják, mennyi ideig és milyen hőmérsékleten lehet megfelelő terméket előállítani. Támpontként a szárítószekrényeket forgalmazó cégek javaslata igénybe vehető, de ha precíz módszer kell a nedvességtartalom megállapítására, javaslom áttanulmányozni az alábbi linket. Természetesen nem mindegyik módszer alkalmazható házi körülmények között,
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/t ... index.html
Azért ha valaki mégis otthoni körülmények között kíván megfelelni a követelményeknek, adnék némi támpontot, noha tudom, hogy az sem méhész-feladat, hogy otthon állapítsuk meg a termékünk nedvességtartalmát.
1.3.1. A nedvességtartalom meghatározása
A nedvességtartalom-meghatározás leggyakrabban alkalmazott módja az, hogy a mintát 103 °C-on, szárítószekrényben a tömegállandóság eléréséig szárítjuk, majd a mért értékekből számítással határozzuk meg a szárazanyag-, illetve a nedvességtartalmat. A 14–20% víztartalmat meghaladó és emiatt nem darálható anyagokat két fázisban szárítjuk meg. Az előszárítás hőmérséklete 55–60 °C, ami után a mintát szobalevegőn hagyjuk kiegyenlítődni, lemérjük, ezt követően aprítjuk, és az újra bemért mintát 103 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. Az élelmiszerek illékony anyagai a szárítás során elillanhatnak, ezért ezeket az anyagokat a nedves mintából kell meghatározni.
1.3.1.1. A nedvességtartalom meghatározása előszárítás nélkül
A homogenizált, szilárd mintából legalább 150 g-ot olyan méretűre darálunk, hogy 10%-nál több ne maradjon fenn az 1 mm lyukbőségű rostán. Ismételt homogenizálás után 2 g őrleményt mérünk be 1 mg-os pontossággal (m), majd egyenletesen szétterítjük a szárítóedényben. Ezután 0,2 mg-os pontossággal lemérjük a szárítóedényt a fedelével és a 2 g mintával együtt (E), majd az edényt nyitott fedővel 103 °C-ra (±2 oC) melegített szárítószekrénybe helyezzük, és 4 órán keresztül száradni hagyjuk. Szárítás után az edény fedelét zárjuk és exszikkátorban lehűtjük, majd 0,2 mg pontossággal lemérjük (Sz). A nedvességtartalmat a következő képlettel számítjuk ki és tömeg%-ban adjuk meg:
nedvességtartalom %=E−Szm⋅100
ahol:
E = a minta és a szárítóedény tömege szárítás előtt (g),
Sz = a minta és a szárítóedény tömege szárítás után (g),
m = a szárításra bemért minta tömege (g).
A minta nedvességtartalmát két, párhuzamos mérés középértékeként, egytizedes pontossággal adjuk meg. A meghatározás pontossága ±0,6%.
1.3.1.2. A nedvességtartalom meghatározása előszárítással
Legalább 500 g nagy nedvességtartalmú mintát mérünk le táramérlegen, 0,01 g pontossággal (e), és 60–70 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. Ezt követően szobahőmérsékleten nyitott edényben 2 órán át hűlni hagyjuk, majd lemérjük (M). A lehűlt minta nedvességtartalmát a 1.3.1.1. pontban leírtak szerint meghatározzuk, a nedvességtartalmat a következő képlettel számítjuk ki és tömeg%-ban fejezzük ki:
nedvességtartalom %=100 (1−M−sze⋅m)
ahol:
e = az első szárításra bemért minta tömege (g),
M = az első szárításra bemért minta szárítás után (g),
m = aprítás és őrlés után a 2. szárításhoz bemért minta tömege (g),
sz = a 2. szárításra bemért minta tömege szárítás után (g).
A minta nedvességtartalmát két, párhuzamos mérés középértékeként, egytizedes pontossággal adjuk meg.
Innentől hajrá, bár meggyőződésem, hogy a legjobb módszer nem a szárítás, hanem elsősorban a fagyasztás. A fagyasztva szárítás sem elvetendő módszer, de e technológia sem "házikerti" módszer. Aki erre adja a fejét, az tájékozódjon, fektessen be és a befektetett tőkéjét kapja vissza termékének hozzáadott értékkel megnövelt árában.
|
meló.
