Szívesen!

Köszi Zsolti! A privátot is!!!!

Balázs! Ez nem Rácz-féle!

Korcsagin! Igen, ez a csatári-féle (Zala) alumínium centrifuga modernebb változata rozsdamentes acélból.
Van tömítés a tetőre ragasztva, mégpedig egy szilikoncsík. Ez azonban az egyetlen kidolgozatlan része a centrifugának, és 2-3 évi használat után ez leválik. Újraragasztása nem célszerű. Én úgy oldottam meg a problémát, hogy vettem szilikon U profilt, ragadás könnyítő anyagot és szilikonragasztót, és a profilt ezen anyagok segítségével nem a tetőre, hanem a dobra ragasztottam. Így egyrészt sokkal nagyobb felületen ragad a fémhez a szilikon, mint az eredeti verziónál, másrészt a gravitáció nem ellenünk, hanem nekünk dolgozik.

Privát ment!

Ha valaki meg szeretné nézni nálam működés közben, e hét második felében fogok centrifugázni vele Porrogszentkirályon a telephelyemen.

Kb 15 éve vásároltam hasonlót keszthelytől nyugatra egy kis faluban. Apróbb módosításokat véltem felfedezni a készülékben, ezért keresem a gyártót. Illetve Zsoltitol kérdezném:a hordó felsörészénél fém a fémmel találkozik, nincs tömítés?

Igaz nem én lettem megszólítva, de ha jól látom, akkor a gyártó Rácz Ferenc.

Zsolti! A videón szereplő termék gyártójának elérhetőségét megadnád?

Dubpla menyiség viasz jön ki belőlle, mit amegyit adnak érte. Én még főzöm és préselem, de én is be akarok szerezni egy viaszcentrifugát.

Én ezt használom:

https://www.youtube.com/watch?v=0J7s9TQxG9c

Tudom.
De inkább lusta

Gavallér vagy.

No kérem.én kivágom a lépeket a keretekből összefóliázom és átadom a műlépesnek,aki megmondja db.alapján ebben a kupacban mennyxi a viasz és slussz.

Igy is lehet ,hatékonyan ,olcson.A képre kattintva a gép vissza forditja.

Ennél a fazék rész saválló, a rostély saválló+galvanizált méhészeti expandált lemez. Maga a főző már megvolt, más célra.
A beáztatás mennyi ideig történjen? Mert azért ez is ázik 2-3 órát, amíg elkezd olvadni.

Mortimer, nekem is volt egy ugyanilyen elven működő. Plusz még préselni is tudtam közben.
Úgy voltam vele mint Te a tiéddel. Ráadásul a prés része sima vasból volt. (Kezdőméhész hülyeségeim egyike...) Sötétítette a viaszt, és tényleg sok benne maradt.
Elvittem Pestimrére galvanizáltatni, elmentem érte, aztán ugyan olyan maradt a viasz. Az a galvanizálás egy cinkfürdő lett.

De aztán sikerült megoldást találnom a problémára. Balatonboglár, méhtelep.

Azt kihagytam, (most pótlom), hogy az áztatás főzés előtt értendő.

Az én főzőm áztatással működik, mégsem vagyok vele megelégedve. Az elve, hogy a lépek főzve vannak, de le vannak szorítva egy rostéllyal, amit ellep a víz, aztán a főzéskor és a végén a viasz is, mivel az feljön a tetejére. 140 kg lépből kinyertem az első főzésre 32 kg viaszt. Második főzésre már alig jött ki, viszont egy rögtönzött préssel még tudtam kinyerni egy próba alkalmával. Tehát átjárja a lépeket a 100 fokos víz, és mégsem szed ki minden viaszt.

Szerintem számít.
Az a jó, amikor átnedvesedik a bábing (és ami még benne van). Ha szárazon beleraktuk a már olvadt lépek közé az következőket
akkor a már olvadt viasz beleivódik, és abból IS azt ki kell nyerni. Aki nem értené: RÉGEN a préselés előtt valamilyen fazékban, üstben fel szoktuk olvasztani a lépeket, és legtöbbször kőműves serpenyővel mertük át a présbe. Tehát a már olvadt lépes fazékba raktuk az következő száraz lépeket. Ha nedves, nem tud beleivódni. Ezért szokták a régen a méhészek előtte beáztatni, de nagyon nehezen veszi fel a vizet. Viszont ha hideg a lép, és gőzbe rakják, akkor ez gyorsan bekövetkezik.
Nekem külön van a gőzfejlesztőm. Saját mutatvány, nem igazi lakatos munka, de nagyon jól működik.

Köszönöm Jenő.
Számít-e az egy gőzös működésű viaszkinyerőnél (centris vagy álló), hogy a gőz külön forralóból megy bele, így az elején még a hideg lépekre le tud csapódni a gőz? Vagy úgy is jó, ha a lépek alatt forr a víz, és felül kimegy , miközben átjárja a lépeket? Így alig csapódik le rajtuk víz.

A régiek mielőtt felolvasztották az öreg lépeket, előtte beáztatták vízbe.
A viaszcentrifugában a következő játszódik le.
Hidegen kell belerakni a lépeket. Azért is használok nagy gépet, mert abban szellősen lehet elosztani, és nem érnek össze a lépek. Valójában a kosár egy sugaras pergető szerű tartó. A tető lezárása után fentről áramlik a gőz a szerkezetbe a tetőn keresztül. Amíg az alul lévő kifolyó nyíláson nem jelenik meg a gőz, addig nincs forgatás. Tehát a hideg lépekben lévő bábing, és a keret lécei átnedvesednek, mert a pára (gőz) lecsapódik rajtuk. Ez hasonló a beáztatáshoz. A vizes elemek nem tudják később felvenni a megolvadó viaszt. Amikor már folyni kezd, akkor gyengén meghajtatom. Addig olyan állapotban vannak a lépek mint a napviasz olvasztóban. Azért nem erősen kezdem hajtatni, mert akkor összetorlódna a perforált paláston a bábing, és a még bent lévő viasznak ezen az összetorlódott bábinges falon kellene átküzdenie magát. Amikor már gyengén folyik, akkor aztán jöhet a fordulatszám növelése, amig táncba nem kezd az egész szerkezet. Nem marad abban semmi viasz.

Én úgy tudom, hogy a lépnél a műlépre húzott viaszt két oldalról körbefogják a bábingek, amit csak valamilyen préseléssel lehet kinyerni. A műlép része kiolvad csak simán gőzöléssel, vagy forró vízzel.
A centrifugázás is présel valamennyire, ha nem hagy bennt sokat a bábingek között, akkor az a nyerő.

Köszi a linket.
Komoly gép. Ennél hatékonyabb mechanikus viaszkinyerés szerintem nincs is.

Az a centrifugától függ, és az időtől, ami jut viaszfőzésre.
Az enyémbe 60 keret fér bele, mintha sugaras pergető lenne. Duplafalú hőszigetelt, minden saválló. A keretek egyszerűen tisztíthatók, és 100 fok feletti gőzzel kezeltek közben.
Nagyon lassú, 5-6 pakolás naponta, viszont nullára kicsavarja, csak az idő sok amit mellette kell eltölteni. A sonkolyt elfújja a szél, olyan száraz mint a papír.
Milliós árú, és fix helyre épített. Nem akarok róla hosszasan írni, mert nem éri meg kisebb méhészetekben ennyit költeni erre.
Akit érdekel, bármikor megnézheti nálam.

A centrizésnek pont az az egyik legnagyobb előnye, hogy gyors, egyszerű, könnyű.
A hatékonyságát szalmázással nem hiszem, hogy javítani lehet, vagy érdemes, meg egyáltalán.
A centrizett sonkolyból viszont préssel még kinyerhető némi viasz.
Itt a hozzászólás, amire utalás történt:
http://meheszforum.hu/forum/viewtopic.php?f=4&t=313&p=159379#p159379

Köszi.
Végignéztem a hozzászólásait, de konkrétan nem ír a gépéről, és régen is lépett be. Képet, videót meg nem mutat a kereső.
Ez a szalmázás centrifugánál is növelheti a hatékonyságot?

S lőn világosság!
Köszönöm!

Az összepréselt sonkolyból a viasz a présből oldalra tud csak kifolyni, aminek a rétegzett szalma segít ebben. lásd Őrösi: Méhek között

Lehet, hogy amatőr a kérdés, de miért kell a szalma?

Dodót kérdezd, milyen hatékonyságú ez a csavaros cucc, ő tett fel ide korábban ilyen eszközt.
Én folyamatos gőzben préselem a felfőzött sonkolyt, két jutazsákot használok egyszerre, és minen fándli sonkoly után egy marék szalmát is teszek a zsákokba.
Így elég sok viasz kijön még belőle.

Inkább használj viaszcentrifugát

Nem a méz-viasz szétválasztására gondoltam, bár tudom, az a gép is lényegében ugyanígy működik. Hanem a bábingekből kipréselni a folyékony viaszt.

Talán melegen. Ha hideg vagy kristályos szerintem nem működik.

Üdvözlet.
Egy ilyesmi préssel ki lehetne nyerni jó hatásfokkal a felfőzött sonkolyból a viaszt?
https://m.youtube.com/watch?v=uZFtw7BJ0R0

Sziasztok!
Jogos!Szégyen, de erre nem is gondoltam,pusztán kiváncsi voltam.Valóban nem kell "bűvészkedni"!!!
Üdv!

Osztom Andor véleményét.
Olvasztáskor használjunk nagyon sok lágy vizet. Mossuk át a viaszt. Kerüljük a vassal, rézzel való érintkezést.
És a legfontosabb, ne 10-15 évenként cseréljünk lépeket !!! Sajnos ez az általános.

Az a baj, a feltett képeken felbuzdulva sokan minden sz@rt hozzákevernek majd a viaszhoz.
Aztán ha a műlépes visszautasítja csodálkoznak.
Megkérnék mindenkit, olyan technológiát válasszon amitől a viasz nem veszít kiolvasztáskor a minőségéből és nem színeződik el.
Ne próbálja semmilyen vegyszerrel "sárgítani"!!!
Mert ha a műlépes mégis becseréli, más visszakapja, és a méhek nem építik ki, nagyon nagy anyázás lesz.
És valószínűleg a műlépes lesz bűnbaknak kikiáltva!!

Ne b@sszunk ki már egymással!!

Ha a saját viaszodból kéred a műlépet,neki mindegy.Én inkább a fertőtlenítés elfelejtésétől félek.Ha tudom hogy a sajátomat kapom vissza nem érdekel a színe.

Csak az a gond ezzel, hogy van olyan műlép gyártó aki nem így vélekedik és húzza a száját hogy nagyon barna.

Felesleges a viaszba egyéb, segéd anyagot pl. oxálsavat ,savakat bele rakni.
A műlép könnyebben lejön a hengerről,ha picit barnább és a méhek is jobban szeretik.Ráadásul a műlépből párolgó maradék anyagok nem biztos hogy hasznosak a méheknek.

A jövőben a vas kiküszöbölésére szilikon betéttel fogom a szőlőprés talpát leteríteni.

A válasz arra, hogy miért is használják a savat:
A vizekben lévő fémionok általában hidrogénkarbonát (HCO^3-) formában vannak jelen pl. Ca(HCO3)2 oldott formában, ezek melegítéskor kiválnak a viaszban karbonátok formájában (CaCO3). Ez ahhoz hasonló, ahogyan a fűtéscsöveken is látszik időnként, vagy pl a kávéfőzőn (vízkeménység). A savak, amelyek erősebbek mint a szénsav CO2-t felszabadítva az oldatban tartják a fémeket. Pl. citromsavval: 3CaCO3+2C3H5O(COOH)3=[C3H5O(COO)3]2Ca3+3CO2+3H2O. Azaz csökkenteni lehet a vízkeménységet.
Gyakorlatban sokszor használják a citromsavas, ecetsavas oldatot vízkőtelenítésre, ami teljesen hasonló a viaszok főzésében mutatott hatáshoz.
Ennek kiküszöböléséhez egyik út, ha ioncserélt vizet használunk, melynek fémion tartalma szinte zéró, vagy jó megoldás lehet az esővíz alkalmazása is, amelynek fémtartalma szintén alacsony. Ez utóbbi esetben azonban ez sokmindentől függhet pl. akár a tárolástól is.

Szerintem ez csak elírás! A szövegben végig savról beszél csak a kép alatt van anhidrid.

Ezek kisérletek.

Ennyi!
Vassal ne érintkezzen, lepattant zománcú üst, vasas vezetékes víz.

Nem értem miért kell a természetes viaszhoz bármit tenni,hogy sárga legyen.
Én eső vízbe kétszer átfőzöm és gyönyörű sárga.

A savazás csak a sárgítást szolgálja?
Csak gondolkodom, hogy mi miatt terhelik meg külső kemikáliákkal a természetes viaszt?
Nekem fontos, hogy csak a saját (és az azonos technológiával atkát irtó barátaim) viaszából kapott műlépek kerüljenek a kaptáraimba. Soha nem tettem hozzá semmit. Ezért annyira idegen, bár Örösi is írt különböző sárgítási fogásokról.

A link amit csatoltam pár napja, ír oxálsavat, de nem oxálsav-dihidrát-ot hanem, oxálsav-anhidrid-et. A kettő nem ugyanaz.
Nem tudom mennyire egészséges oxálsavas oldatot forralgatni.

Modszerek.
Savazáshoz faedényt használnak. Vizet forralnak, és enyhén savassá teszik, majd kétszeres mennyiségű viaszt adnak hozzá. A keveréket a viasz felolvadásától számított 10 percig kevergetik. Ezután lassan lehűtik, lekaparják a salakot, majd a viaszt most már tiszta vízben újra átfőzik, hogy a savszám ne nőjön túl nagyra, ami hamisításra gyanússá tenné a viaszt. Tíz liter vízhez 10 gramm tömény kénsav, vagy ugyanennyi ecetsav alkalmas.

Újabban használják az oxálsavat is. Az is sárgit es fertőtlenit. A módszer ugyan az.

Barna viasz + ciromsav.
Jobbra kontroll, balra "kezelt".
Maximum egy lehelletnyi tisztulás.

Nálam régi lavór, van ráégés is de mielőtt öntöm a forró viaszt, a lavórba vizet teszek és azt zubogásig melegítem. Utána víz kiöntve, viasz be, az egész egy aljdeszkára helyezve, hogy alulról se hűljön, majd bugyola és két nap pihentetés.

Nem új, de tiszta a fala. Nincs semmi ráégve.

Ez egy új üst? Én egy 35 literes rozsdamentes fazekat használok, de műanyag vödörben ülepítek.
Ide télen a viaszolvasztás, kinyerés témát rendben kell tennem. Vettem egy másik prést azt átalakítom.
Van 40 fiók, nem szűz mézterem azt lehet tavasszal kiolvasztom még.
Jövőre az egyik fő feladat a fészekből maximális számú lép kicserélése.
A tegnapi cikkben ír citrom savat mézet "sárgítani", lehet délután kipróbálom egy fél kiló viasszal. (csak a kíváncsiság kedvéért)