"A virágporos takarmányozásnak vannak hátrányai is. A méhészek gyakran nem gyűjtik be előző évben a virágport, mellyel később, a természetes virágpor hiánya esetén kiegészíthetnék a méhek étrendjét, ugyanakkor a piacon vásárolt virágpor meglehetősen költséges, ráadásul nincs kellően fertőtlenítve, így akár különböző méhbetegségek kórokozói (Herbert és Shimanuki 1979), vagy mérgező pollenszemcsék is lehetnek benne (Schmidt et al. 1987). Az ideális virágpor helyettesítő táplálék természetesen olyan, amelyet a méhek egész évben szívesen fogadnak, ugyanolyan gazdag tápanyagokban, mint a méhek természetes tápláléka – hogy megfeleljen az összes természetes táplálkozási igényüknek –, valamint olcsó.
Az ilyen ideális étrend kifejlesztése az egyik legrégebbi méhészeti kutatási feladat (Schmidt és Hanna 2006, Cohen 2004, Herbert 2000, Nabors 2000, Schmidt et al. 1987, Winston et al. 1987, Herbert és Shimanuki 1980, Haydak 1935). A virágpor helyettesítésére igen sokféle anyagot használtak már fehérjeforrásként, mint például szójatermékeket (Kulinecevic és Rothenbuhler 1982, Standifer et al.1978, Haydak 1967), szárított tojássárgáját (Odlum 1984), fölözött tejport (Rana et al. 1996, Zaytoon et al. 1988, Haydak 1967), húslisztet (Herbert és Shimanuki 1979), tejsavót és más tejtermékeket (Herbert és Shimanuki 1979). Kémiai szempontból ezen anyagok többsége képes lenne kielégíteni a mézelő méhek tápanyag igényét, de a virágporhoz viszonyított hatásosságuk elég gyengének bizonyult (Schmidt és Hanna 2006, Pernal és Currie 2000, Harrison, Gregory eredményei alapján 2007). Úgy tűnik, sok kutató szerint bármilyen fehérjeforrással helyettesíteni lehet a virágport, és nem veszik figyelembe az ízletesség, a tápanyag-tartalom szempontjait, valamint a méhek táplálkozási igényeit és a javasolt anyagok hatékonyságát. Egyes állati takarmány-összetevők, mint például a szójabab-termékek, annyira népszerűvé váltak, hogy a kutatók és méhészek még ma is használják ezeket (egyszerűen csak azért, mert ez tekinthető a legolcsóbban hozzáférhető mezőgazdasági hulladékanyagnak), annak ellenére, hogy mérgező cukrokat tartalmaznak (sztachiózt és proteáz-inhibitorokat), illetve, hogy semmilyen haszonnal nem járnak a mézelő méhek számára (Parker 1926, Chhuneja et al. 1993, Rana et al 1996, Zaytoon et al. 1988, Kulinecevic és Rothenbuhler 1982, Hays 1984, Herbert 1979, Pernal és Currie 2000 Schmidt és Hanna 2006, Harrison Gregory eredményei alapján 2007). "
|
