márna írta:
Malya Péter írta:
A forgófészkes a jövő kaptárja.Kár hogy nincs egy ütőképes csapat aki megfelelően alakíthatná.Januárban lesz két éve, hogy nem vagyok Anivetes.
Mégis milyen jövőképed van?
Nyilvánvaló, hogy egy korszerű rakodókaptárral, ha az megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll, meg persze a szaktudás, méhek,méhlegelő, elfogadható időjárás teljesen jól el lehet méhészkedni.
De. Azok a kaptárak amiket ma használunk, a keret, pörgető, műlép feltalálásával kb. 150 éve alakultak ki.Az utóbbi 50 év műszaki, technikai fejlődéséből semmi sem került bele a kaptárba magába mint termelő eszközbe.Talán néhány műanyagos megoldás ( keret, kaptár) kivételnek tekinthető, ráadásul ezeket nem is biztos hogy fejlődési állomásnak kellene betudni, hiszen az organikus, bio méhészetből a műanyag megoldások egyébként is száműzve vannak.
A lopások terjedésével a biztonságtechnikai fejlesztések kaptak némi löketet de véleményem szerint még ezen a területen sok az olyan vállalkozás aki nagyot akar kaszálni, nagy pénzért keveset adni.Nincs még itt az igazi verseny a pénzünkért.
Nem tudok olyan fejlesztőről amely meghatározná hogy mik is azok a fizikai, kémiai, biológiai információk amelyekre úgy igazán szükségünk lenne időszakonként méhcsaládjaink életéről állapotáról a kaptár kinyitása nélkül.Ezeket az információkat milyen érzékelőkkel lehet fogni, majd továbbítani, feldolgozni, s persze egy szoftverrel kiértékelni.Na ez az én jővőképem, egy ilyen kaptárrendszer.
Nyilvánvaló a legfontosabbak az anyával kapcsolatos információk.Van is néhány kezdeti próbálkozás, rezgésszámmérés, de mint minden új még nem kialakult vagy drága vagy mindkettő.
Kétségtelen, hogy nagyon sok pénz kellene egy ilyen rendszerhez, a kialakításához, hogy az végül is megfizethető áron kerüljön a méhészhez.De előtte sokkal fontosabb az ütőképes csapat.A gyakorló méhész tudja megmondani neki mi kell, a méhbiológus hogy ahhoz milyen mérhető paraméterek kapcsolhatók, s ezután jön a műszaki rész aminek én csak a végét látom, egy zsebben hordozható palmtopon megjelenik az az információ amit az elején gyakorló méhészként igényként kitűztünk.
A forgófészkes ennek a gondolatnak egy kezdeti próbálkozása, bizonyos elveket próbál átültetni a gyakorlatba.Azt már a 20-as években Németországban leírták, ha az anyabölcső helyzete ellentétes irányúra változik, azaz a keretet, kaptárt fejre állítják, a méhek a bölcsőt kibontják.(Támadják is emiatt az Anivetet, a németek hogy a forgófészek nem újdonság).
Persze a bölcső kibontásával nem a rajzási láz áll le, úgy hogy van népesség csökkentési feladat is.Ráadásul, mint valaki írta - szerencsétlen méhcsalád - egy idő után mégis megrajzik.
Azt gondolom a méheknél jelentkező bölcsőlerágás mechanizmusa még csak részben megismert jelenség.Bizonyos esetekben jelentkezik míg más esetekben nem.Na ennek a körülményeit kellene pontosítani, s lehet hogy egy két biológiai érzékelő kaptárba építésével ki lehetne szűrni, hogy mikor is hagyatkozhatunk a bölcsőlerágás folyamatára és mikor nem.És ezen az a föleg konténereseknél jelentkező gyakorlat sem változtat, hogy erős hordás után igyekeznek hordástalan körülmények között pörgetni a lerágás előidézésére.
:Tamási rakodó,így ha nem lenne ideális a keretméret választásom át lehet állni másikra.
).
