Sokszor serkenteni sincs idő, pedig messze nincs annyi családunk, mint nektek.

Persze ez is csak vicc volt, mint a februári atkairtás.

Csakhogy ez nem szókincs,

Vagy inkább az, hogy ide le tudnák menni?

Látszik, hogy soha nem folytattál minőségi borászatot,

Egyetlen jónevű pincészet sem árul kannás bort, mégis működik.
Megtalálja a piac azon szegmensét ahol el tudja adni a prémiumot.

Le is léptem egy időre - atkát kiszedni ám - üdvözletem mindenkinek!

Kedves sisa, kedves tsanyi, elmagyarázom a szabályrendszert.:

Tudni kell róla, hogy a szabályrendszer még nem végleges, bevontunk más európai szervezeteket is a megvitatásába. Azokat a szabályokat látod a honlapon, amivel az alapítók egyetértettek. Tehát ez egy tervezet. Van ennek egy jogi szöveg változata is ami még ennél is nehezebben emészthető.

A védjegy használat megszerzése korlátozások vállalása mellett lesz lehetséges. A korlátozások azért szükségesek, hogy ellenőrizhető rendszert állítsunk fel. Ne lehessen vele visszaélni! És természetesen azért, hogy az unióban termelt mézeknek az értékesítését segítse elő.

Legfontosabb szabály a mézre vonatkozik: "European Bee Made" védjegy (továbbiakban Védjegy) kizárólag az Európai Únió országaiban megtermelt méz jelölésére kérelmezhető és használható. A Védjegy használat megengedhető az EU országok nem Európában elhelyezkedő területein termelt mézekre is.
A mézre vonatkozó fontos szabály az is, hogy közvetlen termelőtől kell beszereznie a csomagolónak.

Korlátozva van földrajzilag az is, hogy ki kérelmezheti a védjegyhasználatot:
"A védjegyet a földrajzi értelemben vett Európa méhészetei és mézcsomagolói (továbbiakban Feldolgozók) kérelmezhetik és használhatják ..."
Tehát nem EU országban működő de európai csomagoló cég is (és méhészet is ha idegen mézet is csomagol) használhatja, természetesen kizárólag az EU termelőktől származó mézre. Például egy angol méhész felteheti a védjegyet a magyar termelőktől vásárolt akácmézre, de a sajátjára nem, mert már Anglia nem EU tag.

Még egy nagyon szigorú szabály van. A csomagoló aki ezt kéri a teljes méz beszerzését (azt is amire az eladása során nem kér védjegyet, mert például Aldi sajátmárkás méz lesz belőle) közvetlenül termelőktől származó mézzel kel biztosítania és ez is csak európai eredetű lehet (földrajzi Európa). Ez a szabály több okból fontos.
Így az adott csomagoló teljes mézbeszerzése ellenőrizhető, mert visszavezethető méhészekhez. Mézet sajnos nagyon profin hamisítják, viszont együttműködő hamis termelőt jelentős számban nem tudnak. Azért is fontos ez a szabály, mert nem szeretnénk például kínai csomagolónak odaadni a védjegyet. Viszont olyan szabályt csinálni amiben felsoroljuk, hogy ki nem kérheti, diszkriminatív lenne.

Az ellenőrzéseket független pénzügyi auditorokra bízzuk majd. Aki nem az élelmiszerbiztonsági rendszerét nézi meg a csomagolónak, mert azt a vevőik és a hatóságok elég jól ellenőrzik, hanem egyedül az anyagmérlegét mézből és,hogy megvannak e a termelők a beszerzési oldalon. Azért pénzügyi ellenőrzés a fontos, mert ott nem tud hazudni senki, ahova a pénz ment, onnét kellett a méznek jönni!

Természetesen a rendszer kitalálásához nagyban hozzá járult az én tapasztalatom.
Én garantálom a vevőimnek, hogy minden beszerzésem termelőktől származik, vagyis nem vásárolok a mézkereskedelemből homogenizált tételeket. Na ezt ők az auditjaik során ellenőrizni is szokták.

Összességében ennek a védjegynek az az értelme, hogy ha megvalósul a rendszer, garantálni tudja, hogy a védjeggyel jelzett üvegben biztosan közvetlen EU termelőtől származó méz lesz.

Szabálytalan selejtezés adójogi kihatásai
2013.03.11, Horváthné Dr. Ruprecht Szilvia, Forrás: Verlag Dashöfer (http://www.dashofer.hu)

A Kúria Kfv. V.35.450/2011/6. számú ítéletében egyrészt elutasította felperes előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét, másrészt megállapította, hogy felperes olyan termékminőséget, amely az általa vásárolt áruk megsemmisítését, selejtezését indokolta, megalapozta volna, nem bizonyított, a termékek megsemmisítését, selejtezését pedig hitelesen nem igazolta.
Irányadó tényállás
Az elsőfokú adóhatóság 2007-2008. évekre vonatkozóan valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedően megtartott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként 5.837.000,- Ft általános forgalmi adó, 4.461.000,- Ft társasági adó és társas vállalkozások külön adója, 5.001.000,- Ft adóbírság és 4.376.000,- Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú adóhatóság (továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest 5.031.000- Ft általános forgalmi adó /áfa/, 3.968.000 Ft társasági adó /tao/, 4.352.000- Ft adóbírság és 2.512.000- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Az adóhatóság által feltárt tényállás szerint felperesi gazdasági társaság 1998. évtől működik két személlyel. 2007. és 2008. években mézet vásárolt őstermelőktől, mezőgazdasági vállalkozásoktól. A terméket nagyobb részben kiskereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásnak, valamint édesipari termékeket előállító társaságoknak értékesítette. Termékeinek egyharmadát az EU tagállamaiba és azon kívülre szállította.
Az adóhatósági megállapítások alapja:
1.
Felperes 2006. december 31-i leltárában 47.926 kg folyékony méhtakarmány szerepelt 19.536.000-Ft értékben.
A 2007. évben e termékből beszerzése nem volt, az év során folyamatosan összesen 24.416 kg-ot selejtezett.
A selejtezésről készült jegyzőkönyvek szerint a terméknek lejárt a szavatossága /megforrt/, és mivel nem veszélyes hulladék, azt kiöntötték. A selejtezett 24.416 kg méhtakarmány beszerzési áron számított 9.953.000- Ft értékét az adózó 2007. évben egyéb ráfordításként könyvelte, csökkentve ezáltal a bevételét.
Az adóhatóság vizsgálta a selejtezés okait, megtörténtét, annak dokumentált körülményeit, fizikai teljesedését. A bizonyítási eljárás során társhatóság által adóellenőrzést végzett a méhtakarmányt értékesítő cégnél. A társaságnak új tulajdonosa volt, aki a tevékenységről érdemben nyilatkozni nem tudott, iratanyagot a revíziónak nem adott át arra hivatkozással, hogy azt nem is kapott, időközben a cég felszámolás alá került, volt tevékenységéről a felszámoló biztos nyilatkozni iratanyag hiányában nem tudott. A tanúként meghallgatott, a vizsgált időszakban volt tulajdonosok iratanyag hiányában értékelhető tényadatot nem szolgáltattak.
A revízió továbbá megkereste a ... Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt, amely közölte, hogy a méhtakarmány forgalmazását nyilvántartásba vett társaságok végezhetik, amely listán a felperes nem szerepel.
A felperes képviselőjének nyilatkozata szerint azért nem jelentette be a méhtakarmányok forgalmazását az illetékes szakigazgatási hivatalnak, mert azt nem értékesítés céljából vásárolta, külföldi megrendelésre lépesmézet kívánt értékesíteni, az etetőanyag felvásárlásával a méhészeknek kívánta a takarmányt biztosítani, de időközben a megrendelő elállt a vételtől. E nyilatkozatához, a 2006. évi méhtakarmány vásárlásokhoz kapcsolódóan az adózó szerződéses partnerektől okiratot nem tudott bemutatni.
A revízió megállapította, hogy a felperes 2006. évben úgy vásárolt több tonna méhtakarmányt, hogy nem volt meg a vevőköre, 2007. év folyamán (annak ellenére, hogy tisztában volt a minőségmegőrzés idejével) kísérletet sem tett az eladására, de azt sem igazolta, hogy a termék alkalmatlanná vált az értékesítésre, ezért a 9.953.000 Ft egyéb ráfordítást - a selejtezésre való hivatkozással - nem fogadta el. A társaság készleteiből hiányzott (megállapíthatóan) 24.466 kg folyékony méhtakarmány, a selejtezés azonban akkor szabályszerű, ha tényleges és jogszerű eljárás keretében megy végbe, írásban rögzítik, és megtörténtét hiteles dokumentumok támasztják alá.
A kétséget kizáróan dokumentumokkal nem igazolt, selejtezésnek nevezett készletcsökkenéssel szemben a társaságnak bevétele nem keletkezett, az alperes szerint a készletet a felperes úgy vezette ki a könyveiből, hogy azután nem tett eleget adókötelezettségének. Termékértékesítésnek minősül ugyanis, ha az adóalany a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja. Az elszámolt értékvesztés összege tehát térítés nélkül átadott eszköz, amely után 20%-os mértékű áfa-t kell fizetni. Az adóalap megállapításakor pedig az adózás előtti eredményt növelni kell a térítés nélküli eszközátadás könyvszerinti értékével, és az átvevő által meg nem térített áfa összegével.
2.
Felperes 2007. január 1-jén 514 kg mézet helyettesítő diabetikus mézet leltározott fel, 2007. január 4-től május 4-ig pedig 24.321 kg diabetikus mézet vásárolt. Az adózó 2007. december 31-i időponttal felvett leltárában a diabetikus mézből készletet nem szerepeltetett, mivel az összesen 24.835 kg diabetikus mézet 2007. június-szeptember hónapokban leselejtezte. A selejtezési jegyzőkönyvek szerint: "a meghiúsult üzlet miatt a diabetikus méz leselejtezésre került, mivel azt a felperes nem kívánja felhasználni. A diabetikus méz nem minősül veszélyes hulladéknak, ezért az kiöntésre került". Az ellenőrzés a felperes részére a diabetikus mézet eladó cég volt képviselőinek nyilatkozata alapján nem tudott meggyőződni a két társaság közötti gazdasági esemény valódiságáról, mert az eladó (aki azonos volt a méhtakarmányt értékesítő céggel) beszállítóit a nyilatkozat alapján beazonosítani nem lehetett. A revízió vizsgálta a diabetikus méz készletezését, a selejtezés körülményeit is. Az áru megsemmisítését utólag ellenőrizni nem lehetett, mert azt - az adózó előadása szerint - a társaság telephelyén lévő csatornába öntötték. A diabetikus méz beszerzésekor átvett minőségi bizonyítványok, a vételi számlák a selejtezési jegyzőkönyvek mellett nem voltak megtalálhatók.
Az ellenőrzés a rendelkezésre álló dokumentumok és nyilatkozatok alapján azt állapította meg, hogy a társaság könyveiben olyan gazdasági eseményeket rögzített, amelyek valós tartalmát kétséget kizáróan nem igazolta. Az adózó olyan termék gyártását rendelte meg, amelynek továbbértékesítéséhez semmiféle szerződéssel, igérvénnyel nem rendelkezett. A selejtezési jegyzőkönyvekben található okok nem megfelelő indokai az értékvesztés elszámolásának. A felperes 2007. év folyamán semmilyen kísérletet nem tett az eladásra, nem tudta igazolni, hogy a 24 tonna termék alkalmatlanná vált az értékesítésre. A rendelkezésre álló bizonyított tények szerint a készletcsökkenéssel a felperesnek bevétele nem keletkezett, e készletet úgy vezette ki a könyveiből, hogy azután nem tett eleget adókötelezettségének.
3.
Felperes mezőgazdasági vállalkozásoktól, őstermelőktől nagy tételben mézet vásárolt, azt különböző űrtartalmú palackokban, flakonokban értékesítette, illetve lédig formában édesipari termékek gyártóinak szállította. E mézkészlet vonatkozásában az alperes a fellebbezésben foglaltakat megalapozottnak értékelte, a felperes által értékesített méz mennyiségét elfogadva, továbbá figyelemmel arra, hogy mérleghibából is adódott különbözet, ellenérték nélküli készletcsökkentést nem állapított meg.
Ennek megfelelően 2007. december hónapra a megállapított áfa különbözet összegéből 806.000 Ft-ot, és a megállapítás tao vonzatát törölte.
Alperes döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 56.§ /2/ bekezdése, 81.§ /4/ bekezdés a) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ /7/ bekezdése, 2.§ /1/ bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 7.§ /1/ bekezdése, 13.§ 13. pontja, 25.§ /1/ bekezdése, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 8.§ /1/ bekezdés n.) pontja alapján hozta meg.
Felperes kereseti kérelme
A felperes az adóhatározatok bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte mind jogalap mind összegszerűség tekintetében, ugyanakkor egyetlen jogszabályhelyet sem jelölt meg merre keresetét alapította.
Megyei bíróság döntése
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Felperes felülvizsgálati kérelme
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 155/A.§ alapján előzetes döntéshozatal iránti eljárás kezdeményezését kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság akként változtatta meg a jogalapot, hogy a határozatokat az adóhatóság új eljárásra kötelezése mellett elmulasztotta hatályon kívül helyezni. Az ítélet ugyanis a folyékony méhtakarmány és a diabetikus mézkészlet csökkenésével kapcsolatban megállapított tényállást az adóhatározatokban foglaltaktól eltérően, ellenérték fejében történt, bevételt realizáló termékértékesítéseknek minősítette, sértve az Áfa tv. 7.§ /1/ bekezdését, a Tao tv. 8.§ /1/ bekezdés n.) pontját, a Pp. 339.§ /3/ bekezdését.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a selejtezés alapjául szolgáló körülmények írásbeli bizonyítékkal való alátámasztottságának követelménye az Sztv. 15.§ /1/-/9/ bekezdéseiből, 56.§ /2/ bekezdéséből nem vezethetők le. Az ítélet a Pp. 221.§ /1/ bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem tartalmazza a selejtezésre vonatkozóan írásbeli kötelezettséget előíró jogszabályt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozó törvényi előírásokat megsértette, a felperes nyilatkozatát értékelnie, a felajánlott tanúbizonyítást, külföldi partnerek megkereséseit foganatosítania kellett volna, és az Art. 97.§ /4/-/6/ bekezdéseit sértő, tényállásában nem tisztázott adóhatározatokat hatályon kívül kellett volna helyeznie.
Téves feltételezéseken alapulnak a méhtakarmány minőségmegőrzési idejére vonatkozó ítéleti megállapítások, a leltározásnak nevezett eljárás eredménye nem szolgálhatott volna megállapítás alapjául, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a selejtezéssel érintett években független könyvvizsgáló vizsgálta a felperes éves beszámolóinak valódiságát, szabályszerűségét és mindent rendben talált.
Kúria döntése
A Kúria felülvizsgálati kérelmet alaptalannak minősítette.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megfelelően megállapított tényállásra helytálló jogszabályokat alkalmazott, a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, döntése jogszerű.
A Kúria utalt arra, hogy a megyei bíróság tényként állapította meg,- amellyel ellentétes bizonyítékot a felperes nem csatolt, illetve előadást nem tett, - hogy az ellenőrzéssel érintett áruk (felperes által állított, az alperes és az elsőfokú bíróság részéről el nem fogadott) selejtezésénél - csatornába öntésénél - hatóság, a Vízügyi Felügyelőség, más szerv nem volt jelen.
A felperes nem igazolta, hogy az adójogszabályok alkalmazásával eljárt adóhatóság döntésére, az általa ekként megállapított tényállásra és jogi minősítésre miként lenne hatással a nem adójogszabályok alapján eljáró, a felperes által állított selejtezésnél jelen nem lévő más szerv utólagos tényállítása.
A Kúria rögzítette, hogy a jogerős megyei bírósági ítélet tényállása azonos az adóhatározatok tényállásával. A felülvizsgálati kérelemben foglalt felperesi állítással ellentétben, ahogyan az alperes sem, úgy az elsőfokú bíróság sem állapította meg, hogy a méhtakarmány és a diabetikus méz értékesítésével a felperes "bevételt realizált".
Az ítélet pontosan tartalmazza a felperes keresetét, hogy mely részeiben, milyen tények és bizonyítékok alapján vitatta az adóhatározatokat, minősítette tévesnek az alperes megállapításait. A pertörténet sorában összefoglalt az alperes ellenkérelme, továbbá a bizonyítási eljárás körében foganatosított iratbeszerzés is.
Az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályokat (Art. 1.§ /7/ bekezdés, 2.§ /1/ bekezdés, Áfa tv. 7.§ /1/ bekezdés, 25.§ /1/ bekezdés, Sztv. 15. §, 56.§ /2/ bekezdés, 86.§ /7/ bekezdés a. pont) nemcsak megjelölte, hanem pontosan idézte is, így azok tételesen összevethetők a keresettel, és a jogi indokolással.
Az ítélet jogi indokolási részében az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás és a per teljes anyaga, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján tételesen értékelte minden egyes keresetrészre vonatkozóan, hogy mely bizonyítékot miként, milyen súllyal értékelt, mely tényt és miért minősített bizonyítottnak, és a bizonyított tény és a megjelölt, illetve alkalmazott jogszabály alapján - a Pp. 213.§ /1/ bekezdése szerint a keresettel érintett körben - miért jogszerű az adóhatóság jogi álláspontja.
Az elsőfokú bíróság nem változtatta meg a jogalapot, az ítéletben az alperes jogi álláspontjával egyezően állapította meg, hogy helytálló volt az Áfa tv. 7.§ /1/ bekezdésének alkalmazása, mert a felperes a selejtezés megtörténtét nem bizonyította, így a termékek adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből történt kivonása termékértékesítésnek minősült.
A Kúria álláspontja szerint alperes jogsértése hiányában sem a határozatok hatályon kívül helyezését, sem az adóhatóság új eljárásra kötelezését nem mulasztotta el az elsőfokú bíróság.
A Kúria ítéletében hivatkozott az Sztv. 15.§ /3/ bekezdésére, mely szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
A Kúria indokolása szerint e törvényhely és a Sztv-nek az eszközök értékvesztését szabályozó 56.§ /2/ bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ha a felperes különböző termékekből nagyobb mennyiséget vásárol, de utóbb azok továbbértékesítése meghiúsul, és döntése szerint részére bevételt már nem eredményezhetnek, ezt olyan hitelt érdemlő okiratokkal kell alátámasztania, és a selejtezést dokumentálnia, ami kívülállók számára is egyértelművé teszi, hogy a beszerzett, de el nem adott termékből csak vesztesége származott. A minőségi bizonyítvány, a termékek szavatosságával kapcsolatos iratok olyan - tanúvallomással nem pótolható - dokumentációk, amelyek az áruk minőségére vonatkozóan bizonyítékok, és a könyvvitelben rögzített tételeket hivatottak igazolni.
A felperes a selejtezés alapjául szolgáló termékminőség dokumentumokkal való bizonyításának követelményét alaptalanul vitatta, az ítélet pedig - állításával ellentétben - tartalmazza az Sztv-nek az elsőfokú bíróság által helytállóan alkalmazott (fentebb idézett illetve megjelölt) jogszabályhelyeit.
A konkrét ügy tényállása dönti el a bizonyítékok körét, a "mit és mivel bizonyítani" kérdését. A perbeli ügyben a Kúria szerint az elsőfokú bíróság és az alperes helytállóan állapította meg, hogy a folyékony méhtakarmány és a diabetikus mézkészlet minőségének igazolása a gyártás, beszerzés, kezelés, tárolás, szavatosság láncolatában az egyes tételekhez kapcsolódó dokumentáció nélkül teljes körűen, aggálytalanul és a valóságnak megfelelően nem lehetséges.
Az elsőfokú bíróság a méhtakarmány szavatossági idejéhez kapcsolódó megállapításait a gyártó nyilatkozata alapján tette. A felperes e körben dokumentumokat nem tárt elő, így előadása a termék szavatossági ideje és minősége körében bizonyítatlan állítás maradt, nem cáfolva az elsőfokú bíróság megállapításait.
Rámutatott a Kúria, hogy a bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas /Pp. 3.§ /4/-/5/ bekezdés/.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - felperes állításával ellentétben - a bizonyításra vonatkozó eljárási jogszabályokat /így a Pp. 166.§ /1/ bekezdését/ nem sértette meg, mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, a perben biztosította a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását, és ítéletében részletes indokát adta a bizonyítási eljárás általa megszabott terjedelmének.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg az alperessel egyezően, hogy a felperes olyan termékminőséget, amely az általa vásárolt áruk megsemmisítését, selejtezését indokolta, megalapozta volna, nem bizonyított, a termékek megsemmisítését, selejtezését pedig hitelesen nem igazolta.
A Kúria álláspontja szerint felperes ügyében alkalmazott nemzeti jogszabályok az európai uniós normáknak megfelelnek, ezért a Kúria előzetes döntéshozatali eljárást nem kezdeményezett.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Most akkor mindenki azt kérdi: hogyan,hogyan,hogyan?
Nem írom le, már nem. Keressétek meg.
Dehogy leszek én már forradalmár, azok amúgyis mindig csúnyán végzik, inkább az akadémiai széket kérem